Ilyen a Férfi ha szerelmes...

Amióta tudok magamról, azóta imádom a természetet. Gyerekként nem fenyvesek, bükkösök, tölgyesek, emelkedők és lejtők, kanyargó ösvények, csörgedező patakok voltak a szemem előtt, hanem folyók, tavak, nádasok és erdők… végtelennek tűnő csendes rejtekek, ahol a madár…

Egyszer azt írtad nekem: minden embernek van egy vágya, ami csak az övé, és ez a vágy sokakat eltaszíthat tőle, de azt, aki fontos, közelebb hozza hozzá.Engem a Te vágyaid úgy vonzottak, mint méhet a méz, lelkem részeivé váltak és pont olyan elevenen élnek bennem, mint a saját…

Az időtlen pillanatokat keresve csodálom,Hogy azokat mégsem az időn kívül találom.Csak megtörténnek.Veled.Tőled.

Már csak pár éjszaka választ el attól, hogy veled lehessek.Úgy érzem, nem is megfelelők e szavak. Mert nem akkor vagyok veled, ha meg tudlak érinteni, ha megrészegít vibráló közelséged, ha érzem a hajad és a bőröd illatát, csodálom angyali arcod.Nem is létezik olyan…

Ha visszatekintek, december óta mintha egy egész évtized eltelt volna. Az engem körülvevő, folyamként hömpölygő világ érzésre ólomlábakon vánszorog, spirituálisan mégis úgy érzem, mintha hosszú évek szálltak volna tova.Mégsem vagyok hajlandó engedni abból az ideából…

„Ki tiltja meg, hogy elmondjam mi bántott hazafelé menet!?” Nincs mit megbocsátanom. Én a lelkemet ajánlottam, s neked nem kellett. Ez nem bűn. Amit a szememben láttál, ami bennem ég valahányszor veled vagyok, vagy rád gondolok, nem másé... az mindig is a Tiéd volt. Ha…

Ez a tizedik éjjel nélküled… Most sem kívánok mást, csak hogy egyetlen pillanatra merj lelkem tükreibe pillantani, merj elmerülni bennük és szárnyra kelni velem. Ha maradt is lelkedben kétség vagy félelem, hidd el, szemeim feloldják majd, mint a tavaszi nap sugarai a…

Szomorkás felhők az égen, szokatlanul csend van körülöttem nem cseng a telefon, nem mozdul senki, nincs más csak a zsemle íze a számban, amely már attól is édesebb, hogy tudom, megérintetted ma reggel… kamilla bódulat… Megannyi gondolat és érzés, kortalannak tűnő…

Többször mondtad nekem, hogy bárhová mész is, sehol sem érzed igazán úgy, hogy otthon lennél... vissza-visszatérő motívum írásaidban a keményített fehér lepedők, ágyneműk hűvös illata. Én már tudom, érzem, hogy az otthonom melletted van, s az álmaimban feltett kérdésre…

Azt kérdezted ma, mit látok benned, amihez hű vagyok. Azt válaszoltam, ezt csak akkor érezheted át, ha a szemembe nézel. Ha szóval akartam volna választ adni, önmagam árulójává kellett volna válnom, mert ezt elmondani nem lehet. Téged, magadat nem lehet papírra vetni, nem lehet…

Nem tudom meddig élek,Nem tudom, hogy meddig.Csak amíg rózsámatÚjra le nem metszik.Közeleg a halál,Hamarosan eljő,S elszállok mint régen,Mint egy könnyű felhő.