Ilyen a Férfi ha szerelmes...

Azt kérdezted ma, mit látok benned, amihez hű vagyok.
Azt válaszoltam, ezt csak akkor érezheted át, ha a szemembe nézel.

Ha szóval akartam volna választ adni, önmagam árulójává kellett volna válnom, mert ezt elmondani nem lehet. Téged, magadat nem lehet papírra vetni, nem lehet megfogalmazni és  körülírni. Én nem „valamit” látok benned, hanem TÉGED érezlek minden idegszálammal.  „I got you, under my skin.”

Érzem a boldogságot és bánatot, a bátorságot és félelmet, az élni akarást és elveszettséget, a szabadságot és kötöttséget, a közvetlenséget és tartózkodást, a lendületet és megtorpanást, jóleső borzongást és fájdalmat, nevetést és könnyeket egyaránt.

Gyönyörködöm, ha mesélsz és ha szótlan vagy, ha felébredsz és ha álomra hajtod a fejed, ha édesen-kislányosan felelsz és ha szemüvegeden keresztülpillantva komolyan válaszolsz, ha lehoznád a csillagokat az égről és ha fáradt cicaként összegömbölyödsz az ágyon, ha a hajszárító hangja szól és ha a hajsütővas melegszik a padlón, ha gyengéd reggeli csókjaimra válaszként feloldasz tengerkék szemeidben.

Ébren is álmodom, ha érzem az illatod, hallom minden lélegzeted és sóhajod, ujjaim aranyló fürtjeid símogatják, meleg napsugarakként bőröd érintik, kezeim tökéletes tested domborulatain kalandoznak, ajkaim érzéki ajkaidba kóstolnak, karjaim a magasba emelnek és megfordul velünk a világ.

Velem vagy és bennem élsz reggel és este, ha a hold megtelt és ha elfogyott, ha a nap fénye melengetően öleli körül a világot és ha mettsző, jeges szél fúj az éjszakában, ha rügyek fakadnak és ha sárga levelek hullanak, mikor újszülöttként felsírtam a szülőszobában, és mikor elalszik életem lángja.

Nem egy csillogó ékszerbe, nem egy makulátlan elmébe, nem egy rád vetített képbe, nem egy belőlem fakadó hamis jövőbe, nem egy két lábon járó testbe, nem egy egómat fényező lesütött szemű leányba vagyok szerelmes, és soha nem is vágytam rá, hogy ez legyél.

Téged magadat szeretlek fényeddel és árnyékoddal együtt.
„Nem kell más.” Se több, se kevesebb, mint Te.